Aludj csak, én álmodom - Earthdawn.hu

Aludj csak, én álmodom

Írta:  Kuraneko

Tartalom

Csípj meg, hátha álmodom

 

A karakterek elhagyták a helyet, ahol hirtelen, mint ha minden és mindenki ellenük fordult volna. A vadonban azonban még furcsább események történnek. Az időjárás és az évszakok megbolondulni látszanak; lebegő házakban élő Névadókkal találkoznak; tanácskozó állatokat látnak; és esetleg még egy-két egyéb lehetetlenség. Egy dologban azonban hasonlítanak az események: minden alkalommal célzást találnak arra, hogy ez csak egy álom

Hófúvás és kánikula

Néhány órára rá, hogy a karakterek elhagyják a várost, az időjárásban furcsa változások állnak be. Hogy mik ezek, az attól is függ, hogy éppen milyen évszak van. Nyáron, utolérheti őket egy hóvihar, miközben ugyanolyan hőség marad. Télen, a hó alól kibúvó illatos virágokkal teli vidékre érkeznek. Tavasszal, levelüket hullató erdőségbe érkeznek. Ősszel, egy áradó folyóval találkoznak. Csak a képzelet szab határt; arra persze figyelni kell, hogy ne szálljunk el túlságosan.
Az időjárással is érdemes eljátszani egy kicsit. Például, nem baj, ha a hóviharban nem az égből esik a hó a földre, hanem a földről esik a levegőbe. Érdekes lehet, mikor a karakterek azt látják, hogy a folyó felett jégeső esik, de az csak a víz fölötti területet érinti.

Arra feltétlenül figyeljünk, hogy ezek az események ne tömören következzenek egymás után, hanem a többi eseménnyel vegyítve, finoman adagolva. Ezen kívül néha az alvókra jellemző vonások is jelenjenek meg, finoman elrejtve. Az ég dörgése egy ember horkolására hasonlít; a szél mintha egy altatódal dallamát hozná magával egy pillanatra; egy napon keresztül nyugszik a nap; és még ami az eszedbe jut. A fontos az, hogy csak utalások legyenek, ne konkrétumok, és semmiképp se legyenek túl sűrűn egymás után.


Falu felett fogadó

Egy alkalommal a karakterek egy faluba érkeznek. A település teljesen normális, az emberek olyanok, mint bárhol máshol. Egyetlen különbség van, hogy az épületek nem csak a földön állnak, hanem a levegőben is úsznak. A lebegésük magassága változó, van amelyik csak fél méterre, míg mások több méternyire lebegnek a talaj felett. A legmagasabban a falu fogadója van, a tíz métert is eléri. Ezek az épületek látszólag a semmiben lebegnek, csak egy lépcső köti össze őket a földdel.

A falusiak nagyon barátságosak, szinte túlzásba is viszik a nyájasságot. Bármit kérnek a karakterek, rögtön teljesítik, kérdéseikre pedig legjobb tudásuk szerint adnak választ. A lebegő épületeket és a furcsa időjárást teljesen természetesnek tartják. Ha rákérdeznek, elmondják, hogy a házak megépülésük után emelkednek a levegőbe, ha a tulajdonosa megérdemli. Minél tiszteletreméltóbb a beköltöző ember, annál magasabbra emelkedik a háza.

A fogadóban is szívesen látják, még pénzt sem fogadnak el az ételért és a szállásért. Arra mindenképpen próbálják rábeszélni a karaktereket, hogy aludjanak ott egy-két éjszakát, és meséljenek kalandjaikról. Ha maradnak, semmi különleges nem történik egészen addig, míg indulni nem készülnek. Ekkor még megpróbálják ott tartani őket.

Előbb vagy utóbb el kell indulniuk. Amint tudatosul a falusiakban, hogy már nem tarthatják vissza a karaktereket, rögtön barátságtalanok lesznek. Ha a karakterek úgy viselkednek, akár még ellenségesek is lehetnek. Mindenesetre, a falu vezetője megátkozza a karaktereket:
mindegyikük veszítsen el egy számára igen értékes dogot. Ha valamelyik karakter végleg a faluban akar maradni, örömmel látják őt, és vele nem ellenségesek, mint a távozókkal.

Az átok mindenképpen megfogan, bármit is tesznek. Ha úgy tesznek, mint ha maradnának, de éjszaka megszöknek, akkor miután távoztak a faluból, hallják kiabálni a faluvezető átkát. Lehetőleg mindegyik karakter veszítsen el egy számára fontos dolgot. Ez lehet egy személyes tárgy, egy különleges varázstárgy, de akár egy szenvedély kegye is. Ha vissza akarnak térni a faluba bosszút állni, azt már nem találják a helyén. Hogy mikor veszik észre az eltűnéseket, az változó lehet, de próbáld a lehető leghamarabbra terelni ezt az időpontot, mivel a Rém a veszteségből származó fájdalomból csemegézik.

Ha valaki végleg a faluban marad, az ő kalandjai véget értek. Azzal, hogy szándékosan marad, megadja magát a Rémnek, és a lelke iszonyú rémálmok közepette elenyészik.

 


Hozzászóláshoz kérünk, hogy regisztrálj a weblapon, vagy jelentkezz be!

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.