Sokan kétlik, hogy az ősi regékből nyerhetünk történelmi tényeket. Nekem azonban más a véleményem. Az alapos tanulmányozás és gondos kutatómunka igenis meghozhatja eredményét. Sok regét gyűjtöttem össze-vissza az évek során, kevés van köztük, amelyik olyan érdekes lenne, mint Ranloné. (A továbbiakban az elf nevét használom, mivel talán ez a legpontosabb forrás, ami rendelkezésünkre állt. Szinte minden faj regéiben találtam egy hőst, kinek neve R-rel kezdődik ( a szélszerzetek L'ranlanna néven ismerik, az obszidiánemberek pedig saját nyelvükön borzasztóan hosszú és kivehetetlen nevet adtak neki), és tettei sok hasonlóságot mutatnak. A legendák sokban eltérnek, a tündéknél Ranlon a Rémek ellen harcolt, nem sokkal a Csapás előtt. Az orkoknál Szabadságharcos, aki a théraiak ellen harcolt és számtalan orkot kiszabadított. A trollok regéiben hatalmas Harcos, aki minden portyáról dús zsákmánnyal tért vissza (bár az ő legendáikban is szó volt arról, hogy győzelmet aratott egy Rém felett). A szélszerzeteknél ügyes Tolvaj és rabló, aki a théraiaktól lopott és a szegényeknek adományozta a zsákmányt (érdekesség, hogy egyes dalok szerint a Védelem és Túlélés Rítusait is többször elrabolta, és szegény falvaknak adományozta). A t'skrangok természetesen egy párbajhősről énekelnek, aki még Rémeknek is a szemébe kacagott (egyes tudósok szerint, viszonylag kevés Rémnek van csak szeme, de szerintem a fenti képet átvitt értelemben kell értelmezni). Az embereknél Ranlon thérai volt, aki belátva birodalom gonoszságaít, Barsaive népeinek segítségére kelt. Az obszidiánemberek regéiről keveset tudunk, de egy vándor kereskedőtől hallottam, hogy ők is beszélnek egy hasonló hősről. Nálunk, törpöknél csak a Csapás sagajában van szó RanIonról, megemlítésre kerül, mint a nagy hősők egyike, akik a Csapás előtt több Rémmel is végeztek, a saga külön kihangsúlyozza, hogy kardjának különleges ereje volt. Érdekes, hogy minden faj saját népéből valónak tekinti a hőst, bár egy frissen nyílt kaerből érkezett egy ember, aki elmondott nekem egy történetet, ebben Ranlon elf volt..."

- Mordec, a throáli nagykönyvtár írnoka

Ezek után azokról lesz szó, akik ezt a kardot keresik. A mesélő nyugodtan megváltoztathat bármit az alábbi adatok közül (jó is ha megteszi, így a Holdtöltét szorgalmasan olvasgató játékosokat is érhetik meglepetések). Fontos, hogy hőseink ne tudják a valóságot Ranlonrol, minden kis információért meg kelljen dolgozniuk. Szándékosan nem írtuk le, hogy hol található Ranlon kardja, ez teljesen a játékmesterre van bízva, lehet egy elhagyott kaerben vagy fellegvárban, lehet a thérai helytartó kincses kamrájában, vagy egy Rém birtokában is. Jobbnak tartom, ha a karakterek aktívan keresik a kardot, nem pedig véletlenül találnak rá. Ha kutatnak utána, sok riválisuk lesz. Természetesen a felsoroltak közül bárki megbízhatja őket, hogy keressék meg Ranlon kardját.

Ranlon története

Ranlon elf volt, aki a Csapás előtt 170 évvel született. Második fiú volt egy thérai nemes családban. Szülei fiatalon elkötették Parlainth-be, hogy a helytartó mellett tanuljon.. Itt igazi fényűző életet élt, mágiát és kardforgatást tanult, kiderült, hogy az utóbbiban különleges tehetsége van. Élvezte az összes luxust, amit a Barsaive népeiből kisajtolt adók nyújtottak a théraiaknak. Nem is hagyta el Parlainth-et, mivel mélységesen megvetette a barsaive-i barbárokat, az utazás körülményeit pedig kényelmetlennek és primitívnek tartotta.

A Csapás előtt száz évvel a théraiak elkezdték árulni a Védelem és Túlélés Rítusait. A helytartó Ranlont is megkérte, hogy kísérje el az egyik csapatot, ami Barsaive-szerte árulta az életet jelentő ceremóniákat. Ranlon nem volt boldog, de nem tehetett mást, a parancsnak engedelmeskednie kellett.

Az út során eljutottak Throálba és Vivanebe, végighajóztak a Kígyó-folyón. Eközben Ranlon egyre többféle néppel ismerkedett meg, egyre jobban megbarátkozott kultúrájukkal. Végül, mikor egy szegény ember-falu nem tudta kifizetni a Rítusok árát Ranlon karddal kényszerítette a thérai csoport vezetőjét, hogy adja át azokat. Ekkor természetesen menekülnie kellett, mivel a théraiak bűnözőnek minősítették. A Kígyó-folyó t'skrang-jei adtak neki menedéket. Sokat segített nekik a thérai hajók elleni támadásokban. Egy ilyen támadás során talált egy szép bronzkardot az egyik thérai nemesnél. Nem tudta, mi tetszik neki annyira a kardon, de ez volt az egyetlen tárgy, amit az egyébként bőséges zsákmányból magának kért.

Pár hónappal a fegyver megszerzése után egy elf falu kért segítséget a t'skrang-ektől, a théraiak megfizethetetlenül magas árat kértek a Rítusokért. A Vének Tanácsa úgy döntött, hogy minden pénzükből zsoldosokat bérelnek, és így próbálják meg megszerezni a théraiaktól a védelmeket. Ranlon elvállalta a t'skrang csapat vezetését. A harc kemény volt, húsz obszidember védte a tthérait, de végül sikerült legyőzniük őket. A thérai ügynök hintójában tizenöt példányt is találtak a Rítusokból, ezeket Ranlon szétosztotta a környező falvak között. Híre ment, hogy ő elég bátor ahhoz, hogy szembeszálljon az elnyomókkal, ezért sokan keresték meg, hogy csatlakoznának a jó célért vívott harcához. Így alakult ki Ranlon csapata, az eredeti társai közül két t'skrang vele maradt, de törpék, emberek, tündék sőt még egy szélszerzet és egy obszidember is mellé álltak. Összesen két tucat Fegyverkovácsa volt. Ettől fogva a Rítusok árusainak fosztogatása volt fő célja, titkon II. Valurus király is, segítette. A théraiak többször próbálták elkapni, de vagy legyőzte az ellene küldött katonákat, vagy kibújt a karmaik közül. Ranlon feloszlatta a csapatát, mert egyre nagyobb veszteségeket szenvedtek és tudta, hogy előbb- vagy utóbb akkora sereg jön ellenük, amivel szemben nem lesz esélyük, egyedül azonban úgy el tud bújni, hogy sereggel nem találhatnak rá. A théraiak vérdíjat tűztek ki a fejére. Ekkor kezdte el üldözni Unn Bjorgson, a troll fejvadász. A troll mindenhol Ranlon nyomában járt, de az mindig elszökött előle. Közben az elf egyre több thérai karavánt kifosztott, és számtalan rabszolgát kiszabadított. Ekkor Unn új technikához folyamodott, nem próbálta elkapni Ranlont, hanem azokkal végzett, akiknek a hős segített. Mikor ezt Ranlon megtudta, szembeszállt vele. A csata fél napig tartott, és mindketten számtalan sebből vérezve a földre rogytak a végén. Egy fiatal ork lány, aki felismerte Ranlont, bekötözte a sebeit és megmentette, Unnt viszont sorsára hagyta. Azonban Unn sem halt meg: az egyik első Rém, aki Barsaive-re tette a lábat rátalált, beférkőzött az agyába; és felgyógyította. Három nappal azután, hogy Ranlon elhagyta az ork törzset, Unn egy kis tisztáson támadt rá. Sokkal erősebb volt, mint azelőtt, de csodálatos módon Ranlon kardja sárga fénnyel felizzott, és sokkal nagyobb sebeket ejtett rajta, mint eddig bármikor. Ekkor döbbent rá Ranlon, hogy a Rémek megérkeztek Barsaive-re. Pár hónappal később hallotta, hogy Throál bezárkózott. A Csapásig hátralevő húsz évet a Rémek vadászatával töltötte. Több mint negyven Rémet gyilkolt meg ez alatt az idő alatt. Sokat segített a kaerek építőinek, sok borsot tört a théraiak orra alá. Senki nem tudja mi lett vele, amikor eljött a Csapás. Egyes legendák szerint egy kis kaerben húzta meg magát, mások úgy tudják Parlainth-del együtt tűnt el, megint mások szerint kint maradt a vadonban, és több kaert is megmentett kívülről a Rémektől. Bármelyik változat is igaz, nem lehet tudni hol fekszik a teste és hol van most a kardja.

Mivel Ranlon sorsa nem eldöntött, a kard bárhol lehet. Parlainth romjai között (ajánlom a Parlainth kiegészítőt), egy elhagyott kaerban, egy még bezárt kaerban vagy bárhol a pusztában.