Ahogy a Throáli Nagykönyvtár csarnokait jártam, összefutottam egy nagyon különös t'skrang-nel. Ez a t'skrang a ritka k'stulaamik egyike volt. Ezeknek a Névadóknak egy vékony bőrhártya, a k'stulaa nőtt ki a derekuktól egészen a csuklójukig, ami lehetővé teszik a k'stulaamiknak, hogy igen hosszú távolságokra vitorlázzanak a levegőben. Eddig úgy tudtam, hogy otthonuk, a Szellemszél Háza egy visszahúzódó, zárt közösség, és ritkán távolodnak el messzire a Throáli-hegységben található falvaiktól. Mikor érdeklődtem nála igazolta eddigi információimat. Hozzáfűzte, hogy a t'skrang-ek kiközösítése miatt élnek így. Különös nyelvükön P'norr Sebesfarok, k'stulaami Faroktáncosként mutatkozott be. Még soha nem hallottam erről a diszciplínáról, és Barsaive adeptusainak elhivatott kutatójaként megkértem őt, hogy meséljen a Faroktáncosok Útjáról. Az alábbiak az ő szavai. - A nyájas olvasó okulására elénk tárja Derrat, Varázsló Yistaine városából

Tehát hallani szeretnéd a Faroktáncosok történetét? Sorba fűzhetem számodra a szavakat. De ahhoz, hogy megértsd a Faroktáncosokat, meg kell értened a k'stulaamikat. A k'stulaamik arra születtek, hogy meglovagolják a szeleket, és messzire vitorlázzanak az égen. Nem úgy, mint az Égi Hajósok vagy Égi Rablók, akik kőből és fából készítenek maguknak hajókat, a k'stulaamik Syrtis áldásával a saját erejükből tudnak a levegőbe emelkedni, és tovasiklani a k'stulaa-t használva. A repülés bele van vésve a szívünkbe, és bele van szőve Mintánkba, a k'stulaamik lényegét jelenti. Egy közülünk való inkább hal éhen és szomjan, minthogy lemondjon a repülésről.

A Faroktáncos táncáról

Minden Faroktáncos ugyanazon a helyen kezdi meg a kiképzését, amikor a Szellemszél Házának az elit harci alakulatához, a Jik'harra K'stulaa T'Syrtis, vagy törpéül Halálszárnyakhoz csatlakozik. A fiatal k'stulaamik közül a legmerészebbeket, legbátrabbakat válogatják ki, hogy jelöltként megkezdjék a tanulmányaikat. A beavatás megszerzése után aztán annak szenteljük az életünket, hogy a diszciplínánkban elérjük a tökéletességet, és hogy képességeinkkel megvédjük a többi k'stulaamit. Az esetek nagyobbik részében a jelölt nem k'stulaami szülők gyermeke, hanem fajunk szokásai szerint került a Throáli hegyekbe. Kizárólag közülük kerülnek ki azok a Faroktáncosok, akik elhagyják a családi fészket és kalandornak állnak. Én is azok közé a Faroktáncosok közé tartozom, akik a legendás hősök életét választották. Így találkozhattunk most ezen a szép napon.

Látom az arcodon, hogy összezavarodtál. Pedig nincs benne semmi ellentmondás, egy Faroktáncos még akkor is a diszciplínája elsajátításán és fajtársai védelmén dolgozik, ha elhagyta őket. Milyen érdekes, nemde? Ha a számokat nézzük, a legtöbb k'stulaami nem k'stulaami gyermekeként születik. Valójában a legtöbben valamelyik másik niall szülöttei. Amikor elérik tizenegyedik-tizenkettedik életévüket, átesnek a kaissa periódusán, és megérzik magukban a repülés vágyát. Így vagy úgy - általában a tojásszülő segítségével - megtalálják az útját, hogy eljussanak a Throáli-hegység csúcsai közé, a k'stulaamik hegyek által körülölelt fellegvárába. Ezek a fiókák beutazták a világot, és csak egy valamit szeretnének jobban a világ csodáinál - ezeket a csodákat látni felülről, az égből. Ezek az otthonukat elhagyó Faroktáncosok egy soha véget nem érő küldetést vállalnak magukra, hogy továbbterjesszék és növeljék a k'stulaamik legendáját. Meg kell mutatnunk, hogy hamisak a mendemondák, és nem vagyunk korcsok, torzszülöttek és kitaszítottak. A többi fajnak is látnia kell, hogy mi is t'skrang-ek vagyunk, bátor és hősies Névadók! A magunk különleges módján tehát továbbra is védjük a fajunkat, megküzdünk az előítéletekkel egy fényesebb jövő reményében.

A Faroktáncosok és a harcművészet

A Faroktáncos legfőbb fegyvere a farok. Megtanul vele harcolni a földön állva és a levegőben repülve. A támadás leghatásosabb formája, ha a harcos zuhanórepülésben támad ellenfelére, egy erőteljes csapással földredönti, majd landolás után további farokcsapásokkal végez vele. Fegyverkovácsaink kifejlesztettek egy Vértüskének Nevezett fegyvert, ami még hatásosabbá teszi a farokcsapásokat. Ez a fegyver élő kristály szilánkokból áll, amelyeket a farkunkba ültetünk. A vérmágia aztán a szilánkokat tenyérnyi hosszúságúra növeszti. Egy ügyesen suhogtatott farok hasonló sebeket tud ejteni, mint egy troll kard. Ha hozzávesszük azt az eleganciát is, ahogy ezt a "fegyvert" forgatjuk, a Faroktáncos Vértüskéi igen komoly fegyvert jelentenek.

Persze van olyan is, hogy a Faroktáncos nem tudja a farkát használni a támadásra, és kénytelen más fegyverekhez nyúlni. Ezek leginkább dobófegyverek, mert ha a Faroktáncos olyan távolságba tud kerülni az ellenféltől, hogy közelharci fegyverrel eléri, akkor már inkább a farkával támad. Ha másképp tenne, azzal megsértené az őt megelőző Faroktáncosok hosszú sorát. A legtöbb Faroktáncos a Sólyom Szekercét (Hawk Hatchet) választja második fegyverként. Fegyverkovácsaink itt is jeleskedtek, és jópár szálmágikus Sólyom Szekercét készítettek már. Én is egy ilyet használok, sokszor vált már hasznomra, és sokhelyen ismerték meg Vércse néven. Nem ritka, hogy egy haladó, vagy magasabb körös Faroktáncos egy a Vércséhez hasonló dobófegyvert viseljen.

A Faroktáncosok és a siklás művészete

Siklás... Hogyan tudom leírni a siklás hamisíthatatlan boldogságát? Az életem része. Gondolkodás nélkül teszem. De mindig a lehető legjobban. Nem akarok igazságtalanságot elkövetni ezzel a csodálatos érzéssel szemben azzal, hogy szavakat keresek rá, amik leírhatnák. Mert ahogy már korábban említettem, a k'stulaamik repülni születtek. A Faroktáncosok pedig még ennél is tovább mennek, mert mágikus képességünk a siklás, amit gyakorolunk és továbbfejlesztünk mágiánkkal. Egy Faroktáncos úgy irányítja röptét vitorlázás közben, mint a sas, és olyan halálos zuhanás közben, mint az espagra. Miközben haladunk a Faroktáncos Útján, további mágikus képességeket kapunk, amiknek a segítségével még jobban használhatjuk a k'stulaa-t. Magasabbról csaphatunk le, és az utolsó pillanatban mégis meg tudjuk állítani a zuhanásunkat, hogy puhán földet érjünk. Magasabbra tudunk szállni, mint egy égihajó, és közben megérinthetjük a fellegeket. Ez egy olyan érzés, amit szívesen megosztanék bárkivel.

Ennyi lenne pár szóban a k'stulaamikról és a Faroktáncosokról szükséges legfontosabb tudnivalók. Mert mi is csak különleges Névadók vagyunk egy különleges földön.

Mélyen tisztelt olvasók, ez volt P'norr Sebesfarok meséje. További információért egy páratlan beszámolót ajánlhatok a k'stulaamikról T'chal Siandra K'veechnalonika V'strimon tollából a "Repülő T'skrang-ekről", amelyet a Földhajnal Népei első kötetében olvashatnak. - Derrat, Tudósmágus Yistaine városából
(Földhajnal Népei 1., 68-69.o.)