Szokatlan óvintézkedésre ad érdekes lehetőséget a cikkben bemutatásra kerülő un. „Mágia Elnyelő”. A sok megszokott kaer után talán egy kis változatosságot jelent a Mágia Elnyelő, mindenekelőtt azért, mert kihívást jelent az egyébként meglehetősen nagy hatalommal bíró adeptusoknak
Egy mágiamentes kaer
Szokatlan óvintézkedésre ad érdekes lehetőséget a továbbiakban bemutatásra kerülő un. „Mágia Elnyelő”. A sok megszokott kaer után talán egy kis változatosságot jelent a Mágia Elnyelő, mindenekelőtt azért, mert kihívást jelent az egyébként meglehetősen nagy hatalommal bíró adeptusoknak.
A Mágia Elnyelő
A Mágia Elnyelő egy éjfekete golyó, ami körülbelül akkora, mint egy troll feje. Nagyon vékony – alig észrevehető – fehér fátyol borítja a felületét. Nem éppen látványos, éles ellentétben a hatásával. Elszívja a mágiát, ami ahhoz vezet, hogy minél közelebb megy valaki, annál kevésbé képes mágiát használni, legyen az varázslattá formált, vagy tálentumban áramló. Röviden: az adeptusok egyik képességüket sem tudják a közelében használni.
Rémekre azonban sokkal veszélyesebb ez a kis ékszer. A Rémeknek mágiára van szükségük arra, hogy a fizikai síkon tartózkodjanak. Nélküle elpusztulnak, vagy arra kényszerülnek, hogy visszatérjenek a szellemvilágba. A teremtményeiknek, és élőhalottjaiknak is elég nehéz dolguk van. Az élőhalottakat, és rendszerint a rémteremtényeket is a mágia tartja életben (kivéve, ha nincs szükségük rá, mert például csak deformáltak, ami azért ritka), ezért ezek szintén elpusztulnak, ha túl közel mennek a golyóhoz.
Hogyan hat?
A Mágia Elnyelő egyszerűen elszívja az asztrális erőt bizonyos területről, és elraktározza magában. A terület mérete megváltoztatható (lásd lentebb). Általában attól függ, hogy mekkora a golyó szívóhatása. Ez a hatás a középpont felé haladva erősödik, ezáltal csak egy kisebb terültre korlátozódik. Ez ahhoz vezet, hogy a peremrészen csak a mágia gyengülése tapasztalható, mivel a – az elszívott asztrális energiától – keletkező ”vákuum”-ot a kívülről beáramló asztrális energia tölti fel. Úgy lehet az egészet elképzelni, mint egy fürdőkádat, aminek kihúzzuk a dugóját, miközben a csap még nyitva van. A lefolyónál örvény keletkezik, és a víz folyik tovább.
Végeredményben a mágia folyamatosan gyengül, ahogy a golyóhoz közeledünk, és egy ponton teljesen megszűnik. Ez több lehetőséget is ad arra, hogyan ültessük játékba. Mágiahasználók szint levonást kaphatnak, ami egyre jobban nő, ahogy közelednek a golyóhoz, miközben adeptusok fokozatlevonást. Illetve, a tálentumok, vagy képzettségek maximális szintjét lehet csökkenteni, például, az egyik tálentum szintje egy mérföldre a golyótól maximum 8-as, száz lépésre már csak 1-es lehet, közelebb pedig használhatatlan. Ez az adeptusok különleges képességeikre is kiterjed, amit a körlépések során kapnak (Alapkönyv 65. o. Tulajdonság bónuszok, pl. az Íjász 4.körtől Karmát tehet az ügyesség próbáiba). Ezen felül a Mesélő dönt az egyes faji adottságokról (Alapkönyv 54.o. Faji képességek, pl. szélszerzeteknek az Asztrál érzékeny látás), különösen az Asztrál érzékeny látásról. Az egyértelmű, hogy a mágikus tárgyak nem működnek, a lények nem léteznek, és a félmágia sem használható.
Tehát, az átlagos adeptus rendelkezésére csak a tulajdonságai és képzettségei állnak a golyó közvetlen közelében. Ezzel szemben mágikus ellenfelekkel sem kell számolniuk.
Meglehetősen nehéz meghatározni e mágiaveszteség forrását. A terület legszélén, az asztrális síkot vizsgálva talán még látható, hogy a mágia egy bizonyos irányba áramlik. De valamikor ez is lehetetlen, és a golyót felesleges közvetlenül asztrálisan vizsgálni. Hozzáérni sem teljesen veszélytelen, (hogy pl.„ebből a mágiamentes zónából kivigyük, és odakinn részletesen megvizsgáljuk”) mivel azonnal megpróbálja elszívni minden adeptus, vagy mágikus élőlény lényéből fakadó mágiájának egy részét, amitől az igaz minta is sérülhet. A golyó hatalmától függ, hogy mekkora sérülést szenved a minta (körülbelül 10-es és 25-ös fokozat között mozoghat). A golyó minta sérülés értéke azonnal 4-es, a mesélőnek pedig dobnia kell egy minta sérülés próbát. Egy pár vékony kesztyű nem használ semmit, és a hatás már akkor is érvényesül, ha csak 1 hüvelykre megközelítjük a golyót.
A hatás
A legfontosabb kérdés, ami az után merül fel, hogy eldöntöttük, bemeséljük a golyót, az, hogy mekkora legyen a hatósugár. Semmiképp se legyen túl szűk, legalább a védendő területet fedje le, de a legszerencsésebb, ha erre még a terület 50%-át ráhagyjuk. Ezek után azt kell megállapítani, hogy mekkora távolságoknál, mennyire gyengül a mágia. A golyó közvetlen közelében (100-500 lépés) egyáltalán nem kellene hatnia, a védett területen pedig csak nagyon csökkentetten. Válasszunk ki egyet a fent leírt módszerek közül, és szabjuk a csapatunkra. A legjobb metódus az, amelyiket a legkönnyebb elmagyarázni, és kézben tartani (a szintlevonások akár az eddig nem érintett tulajdonságra is kiterjedhetnek). A Rémek, és más állandó mágiaszinthez kötött lények általában, már a gyengített mágikus zónában sem fordulhatnak elő.
A továbbiakban nagyon fontos még, hogy érzékeltetjük-e a karakterekkel, hogy a mágia itt gyengébb. Asztrál érzékeny látással rendelkező karaktereknek észre kell venniük, de egy asztrális látással nem rendelkező karakter is érezheti, hogy gyengül az állandó kapcsolatuk a mágiához. Alternatív lehetőségként, egyből mély vízbe is dobhatjuk a csapatot, amikor először használnák a tálentumaikat.
Mi tévők legyünk?
További lehetőségek adódnak arra, hogy mit tegyünk azzal a kaerrel (vagy egyébbel), amit a golyó véd. Ha behelyezzük egy kaerbe, nem is lesz többé ajtóra szükségünk, mert a Rém, ha átlépi a küszöböt, összecsuklik, vagy legalábbis visszafordul. Az hogy mindezek ellenére kaert építettek köré, azzal magyarázható, hogy nem akarták látni a külvilág változásait. Természetesen kijelölhetünk konkrét területeket is, amelyek a földfelszín felett vannak. Egy város, egy erdő, egy sziget…
Általában még egy kihívást is kell találni. Ez lehet egy rejtvény, vagy egy akadály, amit máskor mágikus eszközök segítségével gyorsan megoldunk, de nélküle többet kell gondolkodnunk. Ellenfelek is lehetnek, amik már a 2. kör óta nem jelentenek veszélyt, de most, tálentumok nélkül elég nehezen leküzdhetők. Ezek átlagos állatok, vagy a kaer lakói is lehetnek, akik a mágia egyedülálló hiánya miatt talán megváltozhattak (példaként lásd a Kalandötletet)
Hova tűnik az a sok mágia?
Nos, a golyóban marad. Természetesen, nem fér bele végtelen sok energia, de hát amúgy is csak a Csapás idejére lett készítve. Attól, hogy eltelt mintegy 100 év változatlan mágiaszinttel, amikor folyamatosan csökkennie kellett volna, nem lettek kevésbé telítettek. Ki tudja, mi történik, ha egy napon megtelik? Leadhatja a mágiát, így körülötte hatékonyabban lehetne azt használni, mint egyébként. Természetesen, az is lehet, hogy nem adja le a mágiát, hanem egyszerűen abbahagyja az elszívást, ha megtelt, vagy az, hogy elszívjuk tőle célzottan a mágiát, ha szőttünk hozzá egy szálat. Egyszerűen fel is robbanhatna, hatalmas krátert hagyva a környéken (talán elég jó magyarázat lenne, hogy miért hiányzik Théra a Hatodkorból).
Ebben az ötletben egy három részes kaerről van szó. Törpék építették, akik amúgy sem használtak sok mágiát, így kifejlesztettek vagy beszereztek egy ilyen golyót. Ámde az idő múltával a gyermekek egyre jobban különböztek a családjuktól, akik a kaer központjában laktak. Egyre kevésbé voltak törpeszerűek, ehelyett magasabbra nőttek (valahogy emberek voltak, még ha a törpék el is felejtették, milyen embernek lenni. Ez az ötlet akkor sül el a legjobban, ha a kaert a határvidékre, vagy Barsaive-en kívül egy elhagyatottabb területre helyezzük, ahol csak törpék élnek). A kaer szélén élő törpék egész normálisak voltak. Egy kicsivel beljebb olyan törpék születtek, akik egy kicsit magasabbak, és vékonyabbak voltak, mint a peremen lakók, de még mindig alacsonyabbak, és testesebbek, mint a központban élők.
Mivel véletlenül a kaer központjában a gazdagabbak és nagyobb hatalommal bírók éltek, arra a megállapításra jutottak, hogy ők tovább fejlődtek, és jobb törpék lettek. A testmagasságot összekötötték a törpe értékekkel (értsd: emberi értékek). Egyszerűen jobb törpék voltak ezek a nagyobbak. Még mindig törpének nevezték magukat, mivel ugye törpék gyermekei és unokái voltak. Talán egy külön elnevezés illene rájuk a legjobban: „nagytörpe”, vagy „nemestörpe”.
Ebben a kaerben, ahol egy törpe dolgozó közösségre (a peremgyűrű), egy „nagytörpék” alkotta polgári rétegre (a középső sáv), és egy „nemestörpékből” álló felső rétegre (a közepe) bukkannak a karakterek. Az, hogy mit hoznak ki a helyzetből, természetesen az ő dolguk, hogy az elnyomott, de láthatólag az egész nemestörpe szituációt elfogadó („a méret lényeges, mint például a pörölyömnél”) törpéket megsegítik, vagy sem. A Trollokat, és az Obszidiánembereket különösen nagy megbecsüléssel fogadhatják, mialatt az embereket meglepetten üdvözölhetik, mivel azt hihették, hogy csak itt fejlődtek törpéből nemes törpévé. Elfekben a nemestörpe egy további változatát ismerhetik fel, stb.…
Throál, 1422 Rua 28.
„Már néhány nap óta érdekes hangulatváltozásokon megyek át. Varlak, a fiam egyik barátja tegnap egy ismeretlen barlangot talált. Senki nem tudja, hogy maradhatott ilyen sokáig rejtve. Kurdon szerint azonban valószínűleg a védőrúnák környékén lehetett. A barlang túl félelmetes volt ahhoz, hogy felderítsük. Csak, amikor Chloras, az egyik juhász furcsa hangokat hallott a barlangból, vállalkoztak arra harcosok, hogy alaposabban megvizsgálják a barlangot.
Furcsa, hogy Kurdon szerint csökken a mágia szintje. Bár ilyen csökkenéseket ő állítása szerint már többször átélt. Tehát egyelőre semmi kilátás a Csapás végére. Először meg akarja várni a barlang felfedezésének eredményét, mielőtt eldöntené, hogy mit tegyünk a továbbiakban. Gerond polgármester egyet értett vele.
Holnap indul az öt harcos. Csak ketten adeptusok közülük. Valahogy olyan rossz érzésem van. Valami történni fog. Ebben biztos vagyok. Ügy tűnik számomra, mindannyiunk élete veszélyben van. Kétségeimet a polgármester Gerond és Kurdon elé vittem. Kurdon a legjobb tanítványait is velük akarja küldeni. Remélem, ez elegendő lesz, és félelmeim nem válnak valóra. Majd meglátjuk.”