Aludj csak, én álmodom

Írta:  Kuraneko

Tartalom

Édes álom

Már nagyon régóta lebegett a síkok között. Idejét sem tudta annak, mikor aludt utoljára egy tisztességeset. Ez kifárasztotta őt. Igen, nagyon fárasztó számára az ébrenlét, és nagyon kellemetlen. Sosem értette, hogy testvérei hogyan bírnak alvás nélkül létezni. Számára az alvás jelenteti a létezést. Örökké aktívnak lenni, sosem pihenni. Ez a rémálma. A visszatérő rémálma. Bárcsak megint álmodhatna. De nem lehet. Errefele büdös van. Itt képtelenség álmodni. Ahhoz friss és erős energia kell, olyan édes, amit csak ritkán érezhet, és azt is csak rövid ideig. De akkor oly édes az alvás, és akkor oly finom a táplálék. Igen, a táplálék. Mikor is táplálkozott utoljára? Régen. Mikor utoljára aludt. Igen. Akkor. Alvás és táplálkozás ez a kettő egyet jelent számára. Elválaszthatatlanok egymástól. Mint az anyagi síkok az asztrálistól.

Valamit érez. Igen. Egy enyhe szellő. Édes. Kellemes. Már nincs messze. Alvás és táplálkozás. Hamarosan lepihenhet. Hamarosan jóllakhat. És pótolhatja veszteségeit. A hosszú várakozás legyengítette. Szolgái sincsenek már. Elpusztultak. Ő tehet róla. De nem baj. Muszáj volt felemészteni őket. Különben őt emésztette volna fel az éhség. Majd pótolja őket. Hamarosan. Hamarosan megnyílnak a kapuk az édes álom felé. Már nem győzi kivárni, nem győzi türelemmel, de nem tehet mást. Várakozik. De már nem sokáig. Nem sokáig.
Átment. Átment és egyre álmosabb. A többiek tombolnak. Tombolnak és pusztítanak. Őt ez már nem érdekli. Alszik. Édesen, mint egy kisded. Pihenés. Valamit megérint. Nem tudja mi az. Nem is érdekes. Hiszen az is alszik. Alszik, és vele együtt álmodik. Édesek az álmai. Finomak. Táplálóak. Megvan az első. Az első szolga. Ő majd segít. Segít életben maradni. Most és mikor újra ébren lesz akkor is. Megint érint, megint alszik, megint álmodik. És újra. Újra és újra. Álmodik és táplálkozik. Már sokan vannak.

Az utóbbi időben éberen alszik. Túl éberen. Egyre nehezebb álmodni, és ez azt jelenti, hogy nincs sok ideje. Néhányan megszöktek. Mindig megszöknek néhányan a végén. Miért olyan rövid az álom, miért olyan kevés az idő, miért romlik meg az energia az anyagi síkokon? Miért? Már nincs sok ideje hátra, tudja jól. De azt az időt ki akarja használni. Annyi tartalékot fog szerezni, amennyit csak bír. Hiszen ki kell húzni a következő álomig. Kell a tartalék.

 


Előző 1/9 Következő »

Hozzászóláshoz kérünk, hogy regisztrálj a weblapon, vagy jelentkezz be!